Kiégés vagy elköteleződés? Nem mindegy!

Kiégés: professzionális énünk legnagyobb ellensége. Hogyan kapcsolódik az elköteleződéshez? Mit tehetünk, hogy elhivatottságunk ne csapjon át kiégéssé? Hogyan óvjuk csapatunkat?

A főnökök legnagyobb álma, hogy munkavállalóik egytől egyig elköteleződve és bevonódva végezzék feladataikat és a csapat szerves részeként tekintsenek magukra. Beosztottként és vezetőként is szeretnénk elkerülni a kiégés tüneteit és következményeit, valamint a cég lojális munkatársaként működni. Tudnunk kell azonban: a két jelenség korántsem áll olyan távol egymástól!

Hagyjuk el a süllyedő hajót?

A kiégés olyan pszichológiai tünetcsoport, mely magában foglalja az érzelmi kimerülést, személyiségünk fokozatos háttérbe vonulását és a csökkenő teljesítményt is. Ez az állapot jelentős egészségügyi és teljesítménybeli romlást eredményezhet, az illető elveszítheti motivációját, lelkesedését, kreativitását, a munkában kedvtelenné és sikertelenné válhat ─ akár el is hagyhatja munkahelyét!

Amíg a kiégés negatív következményekkel jár, addig az elköteleződés ennek ellenpólusa. Hatékony munkánk által elismerést kapunk, pozitívan változik önbecsülésünk, hasznosságérzetünk megnő, és nem utolsó sorban teljesítményünk és kreativitásunk is fokozódik. A kiégés és az elköteleződés tehát nagy befolyással van a munkatársak egészségére és eredményességére.

Nem mindegy, milyen ez a hatás!

A kiégés és az elköteleződés szorosan összekapcsolódnak. Mindkét jelenséghez egyaránt köthető az energia, a bevonódás és a hatékonyság, ugyanakkor a kiégés hiányából nem következik egyenesen a munkahelyi elköteleződés. Az érem két oldaláról beszélnénk?

Egy elkötelezett munkavállaló csak idővel juthat el a kiégésig, ahogy a folyamatra igaz ez visszafelé is. Az eleinte elkötelezett kolléga lelkesedéséből adódóan egyre több és több feladatot vállal, számos tudásra tesz szert és ezt meg is osztja társaival. Ugyanakkor ha túlvállalja magát vagy igazságtalanságot észlel, nem érzi magát elismerve,  könnyen átbillenhet a mérleg. Így tehát a kiégés a hosszútávú elkötelezett munka ára is lehet. S habár a pozitív érzelmeket megélő személyek könnyebben küzdenek meg a munkahelyi stresszel és akadályokkal, ezáltal nehezebben jutnak el a kiégés állapotába, még ez sem jelenthet teljes védelmet!

Mit tehet a vállalat, hogy elkerülje a munkavállalók kiégését és elősegítse az elköteleződés kialakulását?

A kiégés mindenkit fenyeget, de közel sem azonos mértékben. Azok a személyek, akik a vállalat működésében kulcsfontosságúak, jelentősen több stresszt élnek át, mivel nagyobb felelősséggel rendelkeznek, illetve több feladatuk van.

A vállalat legtöbb információt bitrokló kollégái, mentorai és véleményvezérei azok a munkavállalók, akik olyan alapvető tudással rendelkeznek, melyek hasznosak lehetnek a cég többi tagjának is. Ők azok, akikhez munkatársaik kérdés esetén fordulnak, tőlük kérnek segítséget kollégáik. Rájuk hallgatnak a többiek, ők képviselik a cég növekedésének zálogát. Azok a munkatársak, akik mindhárom szerepben kimagaslóak, nagy valószínűséggel a kiégés fókuszában állnak. Mivel segítik kollégáikat tudásuk átadásával, best practise-ek megosztásával és egyéb információk közlésével, kifejezetten leterheltek, elvégre saját feladataikat mások segítésén felül szükséges végezniük. A vállalatnak tehát kiemelten fontos, hogy ne hagyja egyedül őket, támogassa munkájukat akár külső, akár belső jutalmazási formákkal.

Ha beazonosítjuk a szervezet kulcsembereit, mentorait és véleményvezéreit – egyszóval azokat a munkavállalókat, akik a kiégés legfőbb fókuszában lehetnek –, megelőzhetjük elvesztésüket, s proaktívabban tudjuk megközelíteni az esetleges problémákat is. Támogatásukkal, jutalmazásukkal és elismerésükkel elősegíthető a munkahelyi elköteleződés és a munkaerő megtartása, így óriási költségektől mentesülhet a szervezet.